Sajóbábony Asztal

Verse

Sajóbábony árnyékában nőtt a gondolat,

beton az iskola, az élet nem ringat.

Centrum parkoló, ahol áll az idő,

mint kaszinóban az asztal, mikor nagy a tét, testvér, élő.

Verse

Öcsike lép előre, all-in a lap,

nem blöfföl sokat, ha játszik, akkor marad.

Csabika számol, fejben odds meg esély,

tudja: nem mindig nyersz, de felállsz, és mész.

Tibike csendben ül, figyeli a jelet,

nem kapkod, kivár, mint aki tudja a menetet.

Nem dobjuk el a zsetont egy rossz kör után,

mert aki kitart, az végén kasszát csap, tisztán.

Chorus

Rulett forog, az élet pörget minket,

néha piros, néha fekete – ezt ismerjük mind.

De egy dolog fix, nem változik soha:

egymás mellett állunk, ez a biztos lap.

Verse

Nem mondjuk, hogy hősök, csak tartjuk a szót,

mint játékos, aki tudja, mit ér a kód.

Ha kéne, mennénk az utolsó körig,

egymásért meghalnánk — nem kérdés, ez így valid.

Nem a pénz a cél, nem a villogó fény,

hanem hogy egy asztalnál maradjunk a végén.

Ez nem szerencse, ez döntés, ez út:

Sajóbábony asztalán mi nem futunk ki, mi húzunk lapot, brutál.